A társadalmi jelenségek ismerete, a politikai döntéshozók tájékoztatása, a hátrányos helyzetű közösségekre vonatkozó kutatások elemzése, különös tekintettel a roma közösségekre, elengedhetetlen a társadalmi problémák és kockázatok azonosításához és priorizálásához országos szinten és a Központi Régióban, hogy ezek lehetővé tegyék a negatív hatások csökkentését/megszüntetését szolgáló intézkedések, javaslatok kidolgozását.
Ilyen jellegű kutatásokat végeztek a vissza nem térítendő alapok vonatkozásában egy évtized távolságra egymástól: 2014-ben a Kutatás a hátrányos helyzetű közösségekről (romák) a Központi Régióban címűt, 2024-ben pedig a „A roma etnikumú román állampolgárok társadalmi felzárkóztatására vonatkozó intézkedések elemzése címűt, amely a 2014– 2020-as Európai Szociális Alaphoz kapcsolódott.
A Központi Regionális Fejlesztési Ügynökség megbízásából 2014-ben készült kutatás következtetései alapján megállapítható, hogy a romák alkotják a legnagyobb és legkiszolgáltatottabb kisebbséget az Európai Unióban. A gazdasági-társadalmi válsággal összefüggésben a népesség elöregedése, a szegénység elterjedése, az iskolaelhagyás, a közösség magas létszáma jelentik a legfőbb társadalmi kihívást, amely közép- és hosszú távon az életminőség romlását is eredményezheti a Központi Régióban.
A Központi Régió négy roma közösségére (Marosújvár, Hídvég, Marossárpatak és Nagyekemező) vonatkozó elemzés azt mutatja, hogy a romák tömbben vagy különálló településeken élnek a városok peremén lévő negyedekben. Az infrastruktúra fejlesztése ilyen tekintetben önmagában nem oldja meg a felmerülő gondokat, munkahelyekre van szükség, ugyanakkor az ehhez való hozzájárulásra, a családi életkörülmények javítását célzó önálló kezdeményezésekre, a közösségi munkában való részvételre, az oktatás színvonalának növelésére, az álláskeresésre, illetve a saját kezdeményezésekre tartózkodóan tekintenek. A szakmai képesítés megszerzésével vagy a tanulmányok befejezésével kapcsolatban is tapasztalható ez. A roma gyerekek közel negyede nem vesz részt az érettségin, nem tud írni-olvasni, a tanórák látogatása nem bevett szokása, így pedig a törvény szerint nem jogosult az oktatási és szakképzési programok támogatására. Az iskolaelhagyás egyelőre nem akadályozható meg. Több tanintézményben a roma gyerekek arányának növekedésével fellép az etnikai szegregáció jelensége, amely az adott intézmény tárgyi felszerelése minőségének csökkenésével jár együtt.
Társadalmi-gazdasági tekintetben a tulajdonjogi okiratok hiánya meghatározza a közművek hiányát. A romák ugyanakkor úgy vélik, hogy egészségügyi helyzetben vannak, ami ellentmond a Központi Régióban és országos szinten végzett elemzéseknek. A közösség más etnikai csoportokkal való együttélése kapcsán a romák a konfliktus mértékét sokkal kisebbnek tekintik, mint a velük együtt élő románok vagy a magyarok. Vidéken a konfliktusok száma alacsonyabb.
A közvetítők, szakértők és asszisztensek konkrét bevonásával, valamint a Központi Régió támogatási programjainak sokaságával előrelépés történt a társadalmi felzárkóztatás terén, de a források nem mindig jutnak el a jogos kedvezményezettekhez, a projektek kisszámú romát érintenek. A regionális kutatás intézkedéseket és ajánlásokat fogalmazott meg a romák felzárkóztatása érdekében, amelyek a társadalmi-gazdasági területet, az oktatást, az egészségügyet, a lakhatást, a munkahelyeket, a migrációt és a mobilitást, valamint a kirekesztés és a diszkrimináció csökkentését, illetve az esélyegyenlőséget célozták.
Az előző kutatás elvégzése óta eltelt 10 év után az Európai Beruházások és Projektek Minisztériuma (MIPE) új, országos szinten végzett elemzést tett közzé. A 2014-2020-as ESZA-programokhoz kapcsolódóan a romániai roma állampolgárok felzárkózására vonatkozó intézkedéseket célozta meg, a dokumentum szerint pedig a projektek pozitív hatással voltak a közösségekre, de elengedhetetlen ezek fenntarthatósága és továbbfejlesztése. A folyamatos támogatás és az állandó problémákra való újabb megoldások keresése biztosíthatja a projektek jelentette előnyök fenntarthatóságát. Ideális lenne egy a kedvezményezett számára elérhető tartalékalap, amely lehetővé tenné az összegek igény szerinti módosítását. A pénzeszközök megfelelő felhasználásához világos szabályokat és ellenőrzési struktúrákat kell kialakítani. A fenntarthatósági projektek folytonossága alapvető jelentőségű, és nem korlátozódhat az alkalmi kiírásokra, az aláírások megszerzésére és forrásígéretekre. Fontos egy állandó csapat léte, amely együttműködik a közösséggel. Fontos továbbá az is, hogy a tevékenységek a projekt befejezése után is legyen folytatás és további előrelépés. Olyan erőforrásokra és kínálatra van szükség, amely ösztönzi a közösséget a jövőbeli projektekben való részvételre.
A szegénység elleni küzdelem és a társadalmi kirekesztés ördögi köre megszakításának legjobb módja továbbra is az, ha a marginalizált közösségek támogatására összpontosítunk. Az integrált megközelítés hozzájárult a kedvezményezett családok és háztartások gazdasági helyzetének javításához, azonban általános szinten nem tudta kiemelni a közösségeket a kirekesztettségből. A roma közösségekben a súlyos anyagi és szociális nélkülözés kockázatának csökkentése érdekében továbbra is integrált és család- illetve háztartásorientált beruházásokra van szükség.
A beavatkozások hatása a célcsoportban (felnőttek, fiatalok, nők, gyermekek) és ágazati szinten is érezhető volt, ám a teljes közösség vagy a háztartás szintjén jelentős változásokat nem idézett elő. Összefüggésbe kell helyezni a beavatkozások által megcélzott egységeket és az AROPE mutatóit (család/háztartás) a családra és szükségleteire összpontosító támogatási igénylés előkészítésekor.
A kedvezményezettek úgy ítélték meg, hogy a beavatkozások pozitív hatást fejtenek ki a kulcsfontosságú területeken: oktatás, egészségügy, lakáskörülmények, deviáns magatartások visszaszorítása, jövedelmek javítása és a szociális segélyektől való függés csökkentése. Az oktatási részvétel és teljesítmény nőtt, különösen az óvodai és alapfokú oktatásban, javult a megelőző szolgáltatásokhoz való hozzáférés, az egészségügyi szolgáltatások monitorozása, de a kezelések kifizetése továbbra is nehézséget okoz. A lakhatási feltételek és a közművekhez való hozzáférés javult, de a fejlődés nem kielégítő. A bevételek nőttek, de a szegénység képzete továbbra is jelentős, a kiskorú anyák és a hatósági gondozásban lévő gyermekek aránya változatlan maradt.
A beavatkozás célcsoportra gyakorolt hatásait meghatározta a háztartás mérete, a fejlesztési régió, a lakókörnyezet, a családi környezet, a vallási hovatartozás, valamint az egyéb programokkal való komplementaritás. Azokban a régiókban, ahol magas a elszegényedés kockázatának kitett egyének aránya, magasabb anyagi juttatásban kell részesülniük.
Az útmutatók követelményei és a projekt kiértékelési kritériumai többletpontszám révén kell ösztönözniük a valós célok és mutatók felvállalását. Itt követelmény az, hogy a projektek komoly elemzésen alapuljanak. A legnemkívánatosabb a visszapattanás jelensége, vagyis a projektek által elért pozitív eredmények visszaesése befejezésüket követően.
A beavatkozások a nyitottságra és a közösségben való aktív szerepvállalásra ösztönöztek, elősegítették az oktatási törekvéseket, a szakmai készségek fejlesztését és az életkörülmények javítását. A legfogékonyabbak a gyerekek voltak, akik aktívan részt vettek az oktatási és szabadidős tevékenységekben, de a visszapattanás jelensége is e kategória szintjén volt a legjelentősebb. A nők fogékonyabbak voltak a férfiaknál a projekttevékenységekben való részvételre.
Az intézkedések összetettsége azt mutatja, hogy hosszabb megvalósítási időre, nagyobb költségvetésre, a kedvezményezettek projektmenedzsment kapacitásának növelésére, a projektek rugalmasabb alkalmazására, a stratégiai partnerségek kialakításának ösztönzésére, az intézmények-kedvezményezettek-roma közösség közötti kapcsolat erősítésére van szükség stb. Utófenntarthatósági monitoring rendszer hiányában a visszapattanás jelenségének mértéke nem határozható meg. A visszapattanó hatások megelőzése és a beavatkozások pozitív hatásainak fenntartása érdekében elengedhetetlen a hosszú távú, család-/háztartásközpontú megközelítés. Célszerű olyan mechanizmust kidolgozni, amely biztosítja a programozási időszakok közötti folytonosságot.
Ajánlások a 2021-2027-es programozási időszakra
Az integrált intézkedéseknek a családra/háztartásra kell irányulniuk (egybehangzóan az AROPE mutatóival), jelentősebb anyagi keretet és 5 éves végrehajtási időszakot kell biztosítani ezeknek. Át kell gondolni a támogatási igénylések elbírálási módját a célok valóságközelisége és a hátrányos helyzetű közösségek szükségleteihez való megfelelőbb igazodás tekintetében.
A pályázati útmutatók révén a pénzügyi keretet regionális szinten differenciálni kell a projektek aránytalan elosztásának elkerülése végett. A célcsoport számára utófenntarthatósági monitoring mechanizmusok kidolgozása szükséges, továbbá a kedvezményezettek által elért fejlődés nyomon követése, illetve a beavatkozások fenntarthatóságának biztosítása, valamint a programozási időszakok közötti folyamatosságot biztosító támogatási mechanizmus kialakítása, hogy az elért eredmények tartósak legyenek.
Az Európai Beruházások és Projektek Minisztériuma (MIPE) rendelésére keszült országos kutatásról további információk ITT találhatók.